Kedves Olvasó!

Úgy vélem, hogy sosem árt tudni, kik vagyunk és honnan jöttünk. Kik taposták azt a földet, amelyen nap, mint nap mi is járunk; kik és milyen nyomot hagytak városunkon az idők során. Érdekes, érdemes és hasznos megismernünk azt a számtalan, sokszor rejtett történetet, amelyek bemutatják elődeink dicsősségét: a soha le nem győzött kikötőerődöt, az első magyarországi vasútmegállót, a paradicsomtermesztés meghonosítását, vagy kiváló versenylovaink eredményeit, amelyek a lóversenyek Mekkájává tették Dunakeszit. Ezeket az értékeket azok őriztek meg számunkra, akik átélték a régmúlt korok eseményeit.

A megismerésen kívül pedig a mi felelősségünk az is, hogy tovább örökítsük a ránk hagyományozott tudást, kiegészítve azzal a tapasztalattal, amelyet mi szerzünk, hiszen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy egyszer mi magunk is a történelem részeivé válunk.

Dunakeszi monográfiájának vezérelvét, megalkotásának motivációját leginkább gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szavaival tudnám leírni: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Ez a mi célunk. Tisztelni őseinket, tanulni az ő tapasztalataikból, hiszen ebből a távlatból már számos olyan összefüggést tárhatunk fel a múltunkban, ami segítséget nyújt jelenünk alakításában, fejlesztésében, valamint a következő generáció felkészítésében örökségük átvételére.

Dunakeszi idén 40 éve nyerte el a városi rangot. Ennek apropóján született meg ez a könyv is, amely több ezer éven vezet át minket. Kötetbe foglalt büszkeség ez, amellyel elődeink, szüleink, nagyszüleink munkája előtt hajtunk fejet, hiszen ők kezdték el azt az építkezést, amelynek köszönhetően Dunakeszi, A Mi Városunk azzá a településsé vált, amelyet otthonunknak nevezve őrzünk szívünkben.

Dióssi Csaba

Dunakeszi Város Polgármestere